Született 1941-ben, Zalaegerszegen. Az ELTE történelem-régész szakán végzett. Az 1960-as évek elején került Nyíregyházára.
1974-ben kinevezik a Jósa András Múzeum igazgatójának, s egészen nyugdíjazásáig, 2003-ig betölti e posztot.
Kutatási területei közül kiemelkedik a nemzetségfői és ispáni központok régészeti kutatásainak megyei programja és eredményei. Az ő nevéhez fűződik a rakamazi honfoglalás kori temető feltárása, a szabolcsi földvár részletes feltárása, s szívesen emlékszik vissza hét középkori templom régészeti kutatására is.
Az államalapítás millenniumára hat település monográfiája készült el az ő hathatós közreműködésével; az 1997-ben megjelent kötete, a középkori Szabolcs megye településeiről szóló tudást foglalja össze.
25 évig állt a katedrán a mai Nyíregyházi Egyetemen, s oktatta országos elismertséggel a magyar történelmet a kezdetektől Mohácsig. Emellett egy évtizedig rovatvezetője a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szemlének, amit tovább folytat. Az MSZP jelöltjeként 1998-ban és 2002-ben is a Nyíregyházi Közgyűlés tagja lett egyéni képviselőként, melyben kulturális szakemberként számos jó ügy felkarolását, fejlesztését segítette.
