Született 1867. július 15-én, Törökkanizsán. Pozsonyban tett államtudományi államvizsgát, s huszonkét éves korában, miután a hivatásos katonai pályáról lemondott, Torontál vármegye alispáni hivatalának közigazgatási gyakornoka, majd jegyzője, később pedig főjegyzoje lett. 1897-ben Szabolcs vármegye főispánja, majd 1906-ban a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság ítélőbírája, 1912-ben felvételt nyert a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendbe, másnéven Johannita Lovagrendbe. (1912-1914) Magyar Vöröskereszt Egylet központi főmegbízott főgondnoka. 1922. év Szent János napján, Potsdamban, Frigyes porosz királyi herceg - Hindenburg tábornagy-rendkapitány kíséretében - valóságos lovaggá ütötte. 1924. június 23-án pedig a Johannita Lovagrend magyarországi csoportjának kommendátora lett.
Elnyerte a Magyar Érdemrend nagykeresztjét.
Az Etelközi Hazafias Szövetség vezetője, a Magyar Országos Véderő Egylet társelnöke, majd az Országgyűlés Felsőházának alelnöke. 1949. november 1-én Unterhartmannsrenth-ben (NSZK) bekövetkezett haláláig pedig mindvégig a Johannita Lovagrend magyarországi kommendátora volt.
"A millenniumi ünnepségek, azok az alkotások, a melyeket Szabolcs vármegye a magyar nemzeti állam ezeréves fennállása emlékének szentelt, az ő főispánsága alatt valósúltak meg. Nyíregyháza fejlődésére is nagy hatással volt. Történelmi jelentőségű helyeinknek emlék-oszlopokkal való megjelölése, a Bessenyey-szobornak felállítása és leleplezése, a nyíregyházi „Erzsébet” közkórház felépítése és megnyitása, a vármegyei régiségi múzeum fölavatása az ő jegyében valósultak meg. A vármegye közlekedési viszonyainak rendezése, az 1898-ban csaknem lángot vetett agrár-szoczializmusnak megfékezése és az azt előidéző viszonyoknak enyhítése és szanálása a báró Feilitzsch Berthold főispánságának nagy eredményei."
(Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai)
