Az Alföld északkeleti szegletében, a hajdani „réti világ” egykor kiterjedt vizes élőhelyei, dús füvű rétjei, termékeny szántói és szelíd facsoportjai között bújik meg Kék. A környező táj még ma is bővelkedik szépségben: minden évszakban új arcát mutatja, hol színekben tobzódva, hol a téli fények csendjébe burkolózva. E táj nemcsak a szemnek, de a léleknek is örömöt ad, és hívogat: ismerj meg, fedezz fel, szeress és óvj meg mindabból, ami még megmaradt természeti, történelmi és kulturális értékeinkből.

A kéki Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tehetséges diákjai a 2024–2025-ös tanévben is e hívásnak tettek eleget. A természetismereti és honismereti tehetséggondozó foglalkozások nem csupán ismeretet adtak át: a program módszertana egységben láttatta a különállónak tűnő természeti és társadalmi jelenségeket, hidat építve az egyes tudományterületek között. Így alakult ki a tanulókban az a holisztikus szemlélet, amelyben a földrajz, a biológia, a történelem, a néprajz, a művészet és a környezetvédelem már nem elszigetelt ismeretcsomagok, hanem egymást kiegészítő, összefonódó élmények.

Kiemelt figyelmet kaptak az alföldi táj jellegzetességei, ugyanakkor a környező domb- és hegyvidékek – a Hegyalja és a Zempléni-hegység – felfedezése is. A tanulók megismerkedtek e vidékek természeti arculatával, növény- és állatvilágával, tájformáival, és azokkal a történetekkel, amelyeket az itt élő emberek és közösségek őriznek hagyományaikban, néprajzi kincseikben, vallási és folklórhagyományaikban. Felfedezték az ember és táj kapcsolatának sokszínűségét: hogyan alakítja a táj az embert, és miként formálja az ember a tájat – olykor harmóniában, máskor sajnos kárt okozva.

A tanulás nem maradt meg a tanteremben: a gyalogos és kerékpáros túrák, a kisbuszos kirándulások során a gyerekek saját tapasztalataikon keresztül ismerték meg a táj titkait. A természetvédelem is kézzelfogható élménnyé vált számukra: kertet gondoztak, virágot ültettek, télen madarakat etettek, nyáron madárfürdőket készítettek. Közben önálló kutatómunkát végeztek – könyvtári forrásokból, interneten és e-könyvekből gyűjtöttek adatokat –, hogy a foglalkozásokra hozott anyagokkal színesítsék társaik ismereteit.

A program egyik legfontosabb célja az volt, hogy megértsék és megérezzék: a litoszféra, a bioszféra és az emberi tevékenység elválaszthatatlanul összefonódik. E felismerésből fakad az a szemlélet, amely minimalizálja a környezetre gyakorolt káros hatást, és a felelősségteljes életmód felé terel.

A felfedezések és élmények megörökítésében különleges szerep jutott a fotóművészetnek. A diákok fényképezőgéppel a kézben figyelték meg a természet apró csodáit: egy harmatcsepp csillanását a fűszálon, a madarak röptét, a táj hajlatait, a fény és árnyék játékát. Megörökítették a népi építészet szépségeit, a kézműves hagyományok tárgyi emlékeit, a templomtornyok sziluettjét, a szőlőhegyek ősi sorait. A képekben a természettudományi hitelesség találkozott a művészi érzékenységgel – így születtek meg azok az alkotások, amelyek egyszerre dokumentálnak és érzelmeket keltenek.

A hegyvidéki kirándulások során Áprily Lajos sorai is megelevenedtek:

 „A nap tüze, látod,

 a fürge diákot

 a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

 Csengve, nevetve

 kibuggyan a kedve

 s egy ős evoét a fénybe kiált!”

E sorok pontosan visszaadják a tanulók vidám, élettel teli felfedezőkedvét. A természetben töltött idő, a csúcsra érkezés öröme, a közösen megélt élmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy a program valódi közösségi és személyes élménnyé váljon.

A program eredményeként a diákok mintegy száz fotóból álló albumot állítottak össze – ebből készült egy  fotókönyv –, valamint 30–40 képet válogattak a nyilvános fotókiállításra. E képek nem csupán esztétikai élményt nyújtanak, hanem gondolkodásra, cselekvésre ösztönöznek: arra, hogy jobban figyeljünk a természeti környezetünkre, a kulturális örökségünkre és arra a finom kapcsolati hálóra, amely mindannyiunk életét átszövi.

Ez az album és a hozzá kapcsolódó kiállítás egyaránt tanúsítja: a tudás, az élmény és az alkotás találkozásából születnek a legmaradandóbb emlékek – és talán a jövő természetszerető, felelősen gondolkodó felnőttjei is.

A tehetséggondozó programunkat, mint az elmúlt években is, a Nemzeti Tehetség Program támogatta!